@Erika: Az anyamacska köszöni szépen jól van, boldogan gondozza (kiválóan) a másik 5 kölykét. Ez a kis vakarcs már születésekor a legkisebb (70gramm) és a leggyengébb volt, csoda, hogy az első napokat túlélte, hiszen a nagyobb testvérei állandóan ellökdösték a tejforrástól. Az anya ez ellen nem szokott tenni semmit, mert az ösztöne azt diktálja, hogy a legerősebbek maradjanak életben. Én meg gondoltam, ha már egy hétig vitézül harcolt az életéért akkor adok neki egy esélyt, besegítek egy kicsit, így lettem macskamama, megint. Remélem megmarad, mert a két hét alatt amióta etetem meg büfiztetem nagyon hozzámnőtt, pedig tudtam, hogy talán 50% esélye sincs a túlélésre. Most még egy hétért imádkozunk, aztán már lehet lassan kínálgatni neki az összenyomkodott macskakaját is, ha addig megmarad határozottan javulnak az esélyei.
5 megjegyzés:
Ó,jaj! Mi történt az Anyacicával?
Nagyon cuki!!!
KÖSZÖNÖM :)))))
Jó volt látni élőben is és hallani a cuppogását :)))
Már most imádom mindegyiket!!!!
@Erika: Az anyamacska köszöni szépen jól van, boldogan gondozza (kiválóan) a másik 5 kölykét. Ez a kis vakarcs már születésekor a legkisebb (70gramm) és a leggyengébb volt, csoda, hogy az első napokat túlélte, hiszen a nagyobb testvérei állandóan ellökdösték a tejforrástól. Az anya ez ellen nem szokott tenni semmit, mert az ösztöne azt diktálja, hogy a legerősebbek maradjanak életben. Én meg gondoltam, ha már egy hétig vitézül harcolt az életéért akkor adok neki egy esélyt, besegítek egy kicsit, így lettem macskamama, megint. Remélem megmarad, mert a két hét alatt amióta etetem meg büfiztetem nagyon hozzámnőtt, pedig tudtam, hogy talán 50% esélye sincs a túlélésre. Most még egy hétért imádkozunk, aztán már lehet lassan kínálgatni neki az összenyomkodott macskakaját is, ha addig megmarad határozottan javulnak az esélyei.
Megjegyzés küldése