MY NAME IS NYÚL. VÉR NYÚL.

Hugicám kérésére:

Egymás után dőltek a földre a Kerekasztal kipróbált lovagjai.
- Fussunk! - kiáltott végül Arthur, megelégelve a vérontást.
- Menjünk innen! - jajdultak a többiek és riadt futásnak eredtek. A kráter peremén, a fenevadtól biztos távolságban volt csak merszük meglassítani lépteiket. Robin ledobta pajzsát és a földre omlott. A varázsló kárörvendő arccal fogadta őket:
- Hát megmondtam előre...                                                                                                               A bestia közben elégedetten megrázta magát, s megint visszavedlett képre jámbor rágcsálóvá.

Kedves fele- és egész barátaim!

A következő ügyben kérnék segítséget:

A segítségkérés tárgya egy darab fehér házinyúl – minden bizonnyal húsvéti nyúl volt, amíg idén június negyedikén az ünnepi áhítattal együtt ki nem dobták a hatsávos Üllői úton a piros lámpánál. Mivel nem nézegette a zsebóráját, és nem makogta riadtan, hogy „Elkésem! Elkésem!”, egyértelmű volt, hogy meg kell menteni, de üstöllést.

Az ijedtségen kívül nem esett baja, köszönhetően annak, hogy az arra járó kolléganőm berohant érte, és kihozta, de onnantól - mivel ő egyedül él, panelban – a nyúl nálunk ragadt, mivel senki más nem tudta elhelyezni. (Kolléganőm édesanyja jól van, köszöni szépen, bár ama ominózus nap óta gyakran sűrű csuklás kínozza szegény asszonyt.)

A DÖG – amúgy Von Trapp, ha szabad kérnem - azóta velünk él. Két sikertelen örökbeadási kísérlete vagyunk túl: az egyik helyen ott sem hagytuk, mert szaporítóhoz került volna, a másik helyről két nap után visszahoztuk, mert nem biztosítottak neki megfelelő körülményeket.

Sajnos mi nem vagyunk nyúlra tartósan berendezkedve. Ugyan kapott egy emeletes ketrecet, de ezzel együtt kijárós, viszont, mivel nyúl, tragikus hatással van az elérhető magasságú szobanövényekre, és nem a növényt sajnálom olyan nagyon, de frászt kaptam az első alkalommal, hogy te úristen, nem mérgező?!

Folyamatosan bezárva sem akarjuk tartani, hiszen szüksége van mozgásra, és az ember társaságát is igényli. Ölbeülős, tévézős jószág, na.

A másik probléma a macska: a nyúl szerintem Alfnak képzeli magát, és szereti a macskákat, főként turmixolva, úgyhogy ha csak teheti, terrorizálja őt. A kutyát sem lehet azóta a házba beengedni, ugyanis kotorék, és nagyon szívesen kirázná a hófehér bundájából. Probléma Nr. 2.: a kutyának be KELL jönnie télire, mert 16 éves, és a szíve sem tökéletes már, gyógyszert kap rá, tehát nem maradhat kint, most, hogy beállt a hideg.

Így hát csapataink hadban állnak: S.O.S el kell helyeznünk a nyulat. Lehetőség szerint nem szaporítóhoz, és nem kutyaeledelnek.

Oltott, de még nem ivartalanított (mivel nincs a közelben bak) kislány. 6-7 hónapos lehet most. Szobatiszta: mindenféle ügyeit rendes macskavécében végzi, nem a ketrecben megy ki (hacsak nincs letartóztatva).

Ha akadna lelkiismeretes befogadó, vele adnánk a “lakását” – hiszen mit kezdjek vele – és a tápjait, tehát a komplett felszerelést. Ez majdnem 100 E forintnyi kelengye – cserébe törődő, szerető gazdit keresünk neki.

Jelentkezni Ritánál lehet,  személyesen a Nyúlon Túl., de írhatsz mailt is, ide: rita.kaestner@gmail.com

 Ps: Szívem szerint befogadnám, de féltem a macskáimat........... Bár szerintem kifejlett cicaállattal már nem lenne gond !

Lányok, hálás lennék ha belinkelnétek ezt a felhívást a blogotokon, hogy sok helyre eljusson, hátha......
Előre is köszönjük!