Meine Enkelin / Unokám

Lilypie Kids Birthday tickers

2010. június 25., péntek

Gondolatok az állattartási kultúráról....... és egy uj sapi Sophia-nak

Azért mutatom meg Nektek megint Lilikét mert egyrészt nagyott nött az emult majd ´ 4 hétben, másrészt töle indult ki egy igen érdekes és számomra elgondolkodtató beszélgetés egy régi ismerösömmel. Lilikéröl annyit, hogy csinálja amit egy egészséges macskagyereknek csinálni kell: annyit eszik mint egy dijbirkozó, játszik, szemtelen és rosszalkodik, bujik és dorombol, meg persze nagyokat alszik :-))) A kép alapján szerintem benevezhetö Nyafkamacska hülyénalvási olimpiájára :-))) Természetesen neki is ott kell aludnia ahol én dolgozom (dolgoznék).....

Na tehát: a napokban meglátogatott egy hölgy akit ugy 25 éve ismerek. Igen rég nem láttam, csodálkoztam is hogy felhivott. Késöbb kiderült, hogy hallotta hogy meghalt Anyukám és jött kipuhatolni hogy esetleg neki is leeshet-e valami. Erröl eszembe jutott miért nem kerestem a társaságát az elmult 20 évben....:-( Miután elmondta többször is hogy ö milyen beteg, szegény és szerencsétlen, és én milyen gazdag vagyok, meglátta Lilikét.
- Te Rita miért kinzod azt a szegény kiscicát azzal a nyakörvvel???? Viszed sétálni???
Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy Lilike még kicsi és még nem kapott chipet, ezért van egy kis kapszula a nyakörvén a cimemmel és telefonszámommal, arra az esetre ha valahogy kiszökne és elkodorogna. Mert kimennie sem szabad még, nem kapott meg még minden oltást és különben is tul kicsi még. Amugy sétálni sem viszem porázon.A nyakörvet hamar megszokják a kiscicák, már észre se veszi. A két nagynak van ugyan chipje, de ettöl függetlenül nekik is van nyakörvük, rajta a kapszulával, benne az elérhetöségemmel.
-Hát pedig ez állatkinzás, a nyakörv meg hogy bezárod!!!!
Nyeltem egy nagyot, és mielött még valami csunyát mondtam volna megprobáltam elterelni a beszélgetés irányát és megkérdeztem töle hogy van az ö cicája.
- Ó, hát az már rég nincs meg, elveszett vagy elütötte egy auto vagy megdöglött valamibe....az nem volt olyan flancos márkás macska mint a tieid, soha se volt állatorvosnál.
Azt kérdeztem töle, ha lenne gyereke (szerencsére nincs) azt se vinné orvoshoz oltatni meg ha beteg? Különben meg az ivartalanitás is fontos, és annak van egy üdvös mellékhatása is, hogy az állat nem csavarog utána olyan messzire, csökken annak a veszélye hogy pl elüti egy auto.
-Persze, én meg nem operáltatom, hogy jol elhizzon, aztán olyan lesz mint a te Garfield macskád!
(jelzem addig a pillanatig nem látta Garfieldot, csak hallott róla tölem, amugy meg szép nagy kandur, de hogy dagadt lenne...nekem még nem tünt fel!)
-Különben is, ez már beteges, ez a te kapcsolatod a macskáiddal! Jobban szereted öket mint az unokádat! A macskákat kényezteted, a gyereknek meg nem engeded hogy azt csináljon amit akar!!!!
(ebben igaza lehet, ittléte alatt kétszer is rászoltam Sophia-ra. Elöször, hogy huzzon gumicsizmát ha kimegy mert nyakig ér a sár, majd egy jo orával késöbb meg akarata ellenére be kellett jönnie átöltözni, mert addig dagonyázott a vizes homokban amig a bugyija is átázott)

Ezután beszélgettünk még egy darabig, de ez a rész volt az ami azota is foglalkoztat.
1. Az, hogy a kiscicát ( meg Lunát) nem engedem ki, az állatkinzás. Az, hogy a macskát nem oltatjuk be, nem ivartalanitatjuk, nem visszük állatorvoshoz ha beteg, az természetes, hiszen csak egy állat.
2. Lehet, hogy az álatorvosi kezelés csak (szerinte) "flancos márkás" cicáknak jár????? (megjegyzem hogy két macskám mezei házimacska, csak Lunám "márkás", de ö is mentett macska, élete elsö évét egy ketrecbe zárva töltötte) Tehát, ha az ember állatorvoshoz viszi a macskáját, az flancol????
3. Ne ivartalanitassuk macskánkat mert elhizik??? Ez annyiban igaz, hogy az ivartalanitott macska hajlamos lehet az elhizásra, biztositani kell neki a mozgási lehetöséget és ha észrevesszük hogy "gyarapszik" figyelni kell az étrendjére. Szerintem ez csak egy olcso kifogás.
4. Elképzeltem, hogy az unokámat ugy nevelem mint a macskákat, pl falatkát kap ha jön amikor hivom, vagy leugrik az asztalrol amikor rászolok hogy nem szabad. Vagy a macskákat neveljem ugy mint a gyereket? Legközelebb, ha felugrik valamelyik a konyhaasztalra, megkérem szépen hogy ne tegyen ilyet mert nem higénikus.
Tulajdonképpen nem az foglalkoztat hogy ez az egy személy igy gondolkodik az állatokról, hanem az ijeszt meg, hogy vajon hány ilyen ember van még???? És ezek közül hánynak van kutyája, macskája , egyebe??? Hányan tartanak azok közül állatot, akiknek eszükbe se jut beoltatni öket (mert "csak" egy házimacska, nem "márkás"), és nem viszik öket állatorvoshoz ha betegek, hiszen az "csak" egy állat.
Ti mit gondoltok erröl?

Most evezzünk viszont vidámabb vizekre. Ezt a ruhácskát már mutattam Sophián, most készült a maradék anyagbol egy kis sapi is hozzá, ime:
Készül ám a takaróm is, az utolso blokkoknál tartok, aztán jön az összeállitás, hátlapozás, tüzés......az utobbitol már most rettegek, birkozhatok azzal a hatalmas textiltömeggel a varrógép alatt. Ha kész mutatom!!!!!

16 megjegyzés:

Kata írta...

Szóhoz sem jutok a történetet olvasva!! Nincs abba semmi "luxus" ha az ember felelősséget vállal egy kis kedvencért és mindent megtesz annak érdekében hogy egészséges legyen és maradjon!!!!
Nem is baj hogy ilyen ritkán találkozol evvel az ismerőssel!

Az unokád pedig nagyon csinos az új kis ruhában :)))))))))

batorba írta...

Na ettől a hozzáállástól a nem létező szőrszálak felállnak a hátamon. Komolyan mondom, hogy nyílt a bicska a zsebemben. Tudod, nekem is van egy pár állatkám, de én még a degumat is elvittem állatorvoshoz műtétre, mikor észrevettem, hogy a száján egy tályog van. és igencsak lelkiismeretfurdalásom volt, mikor még nem ismertem ezt az állatdokit, mert egy degum egy ökörség miatt pusztult el...csak a környékbeli állatorvosok nem értettek a kisállathoz. ( Itt tehén,disznó az első körben a jószág.)
És az én két macskám is ivartalanitva van...és igen Lola cica kicsit testesebb volt a téli időszakban után....de Makka cicán semmit nem venni észre. Azt is mondhatnám, hogy én irigylem a karcsú testét!:-)
És az én macskáim is benti cicák voltak, amíg Bogi meg nem született...és a mai napig Makka benn lehet ( ha Peti nem látja ), de a terasz végén van egy kis helység, ahová Peti még macska ajtót is felszerelt...tehát nem csak úgy lettek kidobva az udvarra. Metlakizott helyük van!!!
Én is szoktam ellenállásba ütközni az állatkák miatt...és van amikor felhúzom magam rajta, hogy valaki miért is mond véleményt??? De különösebben nem zavar. Az a lényeg, hogy nekem és a gyerekeimnek ( főleg Bogikának ) tetszik, hogy közösen etetjük az állatokat és simizzük őket, meg játszunk velük.:-))
Nekem akkor szokott elmenni az agyam, mikor kóbor kutyát látok az úton, amit valószinüleg kidobtak. Olyankor szoktam mondani ( amit már Barbara is átvett), hogy a "volt gazdáját dobnám ki az északi sarkra egy szál gatyában és kíváncsi lennék túl éli-e??:-(((
Szóval sajna Rita: szerintem is sokan vannak, akik felelőtlenül vállalnak állatot és egyáltalán nem gondolnak bele. Nálam egy állatnak örök kenyere van és addig vigyázok rá, amíg velem lehet. próbálom megadni neki azt, amit én tehetek érte...mert sokkal jobb egy ilyen állattal együtt élni, mint némelyik emberrel. Ezek nem beszélnek és szavakkal sem tudnak bántani!!!
Na ezt jól leírtam...UFF!:-))) Én beszéltem.:-)))

bruercsi írta...

Hmm! Erre szokták mondani, hogy ha csöndben maradt volna, bölcs maradt volna! Borzasztó az emberek hozzá állása egymáshoz és az állatokhoz. Rita! Mit vártál egy olyan embertől, aki csak akkor jelenik meg, ha csurranhat-csöppenhet neki valami? Hogy állhat akkor Ő egy kis négylábúhoz? Hogy veheti egy kalap alá a cica nevelésed Sophi nevelésével? Tényleg nagyon "sanyarú" sorsa lehet annak a kislánynak... itt a blogon keresztül is többször megtapasztalhattuk... :))
Egyébként én azt tapasztalom, hogy lassan, alig észrevehetően, de változik, javul az emberek hozzá állása az állatokhoz (az emberekhez való viszonyukról nem akarok beszélni!).
Pl. Mióta az eszemet tudom, mindig tartottunk cicát, kutyát, nagy szeretetben, megbecsülésben. Régen akkor láttak orvost állatkáink, amikor a veszettség elleni oltást adattuk be nekik, vagy, ha betegek lettek (szerencsére nagyon ritkán, általában végelgyengülésben múltak ki...) de akkoriban egész egyszerűen ez volt a rendszer (kb. 25-30 éve), ma minden állatunk ivartalaníttatva van, oltásokból meg talán többet is kapnak, mint a feltétlen szükséges... ÉS még akkor is orvoshoz rohanok velük, ha csak kicsit csipásabb a szemük, vagy többet vakaróznak, mit szokásos. Talán túlzásba is viszem az aggódást értük, de hát ők is a családunk részei...
**********************************
Sophi olyan ebben a kis ruhában és sapiban, mint egy kis békebeli hercegkisasszony! Naaaagyon csinos!!!! Hol készültek a képek?

Ili írta...

Szofi kalapja tündéri. Egy tündéren, csak tündéri ruhák lehetnek!
Az állatok a leghűségesebb, szeretetre méltó lények. Nálunk is bent van Brúnó kutyi. Ha valakinek nem tetszik, ne jöjjön hozzánk. Én nagy szeretetben, család tagként neveljük. Persze nem fekszik az ágyunkban, sem a kanapén de van kosárkája ágyneművel, amit úgy cserélgetek, mint ha a miénk lenne.
Rita! Hidd el az ilyen embereket meg sem kell hallani. Te csináld ezután is úgy, ahogy neked és cicáidnak a legjobb.
Teljesen egyet értek veled különben!!!!

Lidércke írta...

Csatlakoznék a többiekhez, és össze is foglalnám: a hölgy egy idióta.
Az állattartás felelősséggel, kötelezettséggel jár, akár "márkás"m akár mezei jószágot nevelünk. Egy túrót kínzás a nyakörv és a többi! Neki kínzás, hogy személyi igazolványt hord magánál? Ah... hülye és kész. Remélem, már nem foglalkozol vele. :)
Hülye Alvások Minisztériuma: http://lidercke.blogspot.com/2009/07/hulye-jarasok-miniszteriumanak.html
Jó, hogy emlékeztetsz, nálunk is gyűlnek a hasonló képek. :)

A kalap és a ruha tündéri, Sophia nemkülönben. :)

Rita írta...

@Erika: a képek szegény, sanyaru sorsu unokám privát játszóterén, a kertünkben készültek!:-)
Amugy örülök a hozzászólásoknak, tudom, hogy nem vagyok teljesen normális ha macskákrol van szó, de azért még nem koros (remélem:-))

á írta...

szeretném azt hinni, hogy a begyöpösödött, kretén állattartók időszaka lejárt. az a minimum, hogy ivartalanítja az ember a macskáját, ha nem is kap oltás (bár szerintem az oltásokat is ellenőrizni kellene, mint az embergyerekeknél, bár tudom, hogy kivitelezhetetlen lenne).
de hogy csak flancolás az állatorvos? igen tudom, sokan szívják a fogukat az árak miatt, de aki cicó tartását vállalja, az azt is vállalja, hogy felelősséggel vigyáz rá, ha már ő maga nem tud orvoshoz menni, akkor elviszi, és igen kifizeti az árát. bár én úgy vettem észre a mi állatorvosunkon - aki nagyon kedves ember - mivel visszajárók vagyunk ad kedvezményt, mert így értékeli, hogy rendesen gondját viseljük. mindig törekszik arra, hogy egyszerre több dolgot is megcsináljon, nehogy Tztzikit (a mi cicónkat) megviselje.

amúgy nagyon szép a macskád. a mienk úgy alszik, hogy égnek tartja a lábait, elsőre elég ijesztő volt, de most már megszoktuk, ha neki így kényelmes...

á írta...

ja, és persze Tzatziki, mostanában átsiklom a betűk fölött :)

Nyafkamacska írta...

Az ilyen idióták mindig felszínre hozzák az antiszociális énemet. Az állatokban az is jó, hogy nem hordanak össze annyi sületlenséget.
Az unokád tündéri ebben a szerelésben.

Jutus írta...

Rita nefoglalkozz az ilyen emberekkel,sajnos nem érdemes,mert nem fognak változni úgy sem és csak idegesíted magad miattuk/ én is kitenném őket az északi sarkra/!!!
Sokat eszembe jutott a találkozó óta az aláírás gyüjtés amit elfelejtettünk!:( Sikerült intézni valamit?
............................
Nagyin szép lett a kisruha és a kalap is!!!! A kalapot mivel merevítetted?

Rita írta...

@Jutus: semmivel, a karimát letüztem egy centis távolságokkal, ettöl is lett egy kis tartása, meg a karimánál duplán van az anyag is.

Ildi írta...

Gyönyörű a ruhácska, a kalap, a gyerek, a játszóterével együtt!:))) Csuda csinos! Irigylem a varrástudásodat!
A hülye nővel meg ne foglalkozz! Nem is értem, hogy miért engedted be, ha tudtad, hogy ilyen idióta!? Isten őrizze, hogy állat közelben legyen!!!

Andrea írta...

Nagytesa, miből hagytál ki?! Hát lehet ezt?! Hadd ettem volna meg vacsorára, élve és véresen! Kecsöppel és véresen!! (Bocs, V.F., ezt most plagizáltam.)
Melyik hibbant vén tyúk volt az?! Talán jobb, ha nem tudom. Az ilyen hozzáállású embereknek én megszavaznám az aktív euthanáziát, full költségtérítéssel.
Aki ismer, tudja, hogy a két kutyánkat - a lüke, alkalmi inkontinens és hivatásos mizantróp 13 éves sámlit az utcáról szedtük össze, a másfél éves, puli -pumi keveréknek becsült, enyhe vaddisznó beütéssel bíró (valamelyik kapufánál becsúszhatott egy rackajuh is), magát őzikének képzelő, ábrándos tekintetű valamifélét idén hoztuk menhelyről, Szamócát, az ebtudatú, tökéletes házőrző és kutyahűséggel ragaszkodó, genetikailag macska egyedet pedig egy kutya szájából húztuk ki, öt és fél éve.
Mindegyik azt teszi, ami a dolga: a TÁRSUNK. Egyiktől sem várom el, hogy felmondja a Brehmet, ha meglát egy madarat, nem tanítjuk őket madrigálokat énekelni, nem járatjuk hülye ruhákban, és nem neveljük őket embernek, hogy aztán egy hisztérikus, szeparációs félelmekkel küzdő, idegbeteg jószág legyen belőlük. Ők a Falka. Feltétlen, embertől soha el nem várható szeretettel és ragaszkodással kötődnek hozzánk, cserébe pedig (kutya) kötelességünk gondoskodni róluk. Ja, hogy ez pénzbe kerül? Ja, hogy időt kellene rájuk szánni? Ja, hogy ők is lehetnek betegek? Lemászom mindjárt az agyamról, komolyan!
A hobbiálltok ivartalanítása nem opció, hanem KÖTELESSÉG! Egyik állatunk sem hízott el tőle! Garfield pedig nem kövér. Szamóca nehezebb nála, és még ő sem kövér, de nála a folyamatosan adagolt immunerősítő van kihatással a étvágyára, konkrétan annyit eszik, mint egy rakodómunkás. Ő ugyan kijárhat, de mint minden rendes eb, nem hagyja el a kertet, nem megy utcára. (Mondom, nem tudja, hogy macska. Olyat először csak egy éves korában látott, de addigra a kutya mellett szocializálódva eszébe sem jutott, hogy köze lehetne hozzájuk.)
Követelem vissza a Taigetoszt!!!!!!! A Lükenéni-féléknek még most sem lenne késő!!!!

P.s.: A gyerekneveléshez nem tudok hozzászólni, mert gyerekem nincs, de a macskám már tudja mondani, hogy Mama.

Névtelen írta...

Halloka...
Családtalálkozó?????
Èn is bele szeretnék szólni... :-(
hát szolok....
hallo

pusz
Bea

bruercsi írta...

Óó! Így már értem miért sajnálja annyira az a "kedves" rokon a kicsi lányt! Látszik is rajta a "nyomor" és az elnyomás!! :)))

Rita írta...

Ugye? Szerintem is, csak sinylödik itt szegénykém :-))))